ZUGSPITZE TÚRA

Németország legmagasabb csúcsának a meghódítása - irány 2962m !

  • Kiindulási pont: Bajorország - Partnachklamm ( 700m )
  • Szakasz hossza: 21km
  • Szintkülönbség: 2200m
  • Menetidő: 10 óra, jobb fizikummal: 8-9 óra

   A Zugspitze kalandnak a bátyámmal vágtam neki, aki a vonatig nem is sejtette hogy hova is készülünk. Na de miután felvilágosítottam, hogy a két napos túránk célpontja Németország legmagasabb csúcsa, nem kicsit lepődött meg, csak annyit mondott: ” Csináljuk Tesó! “

   Az utunk a bajorországi Garmisch-Partenkirchen városából kezdődött. A vonatpályaudvartól egy laza sétával elértük a a garmisch-i sístadiont, ahol többek között az 1936-os téli olimpiai játékot megrendezésre került! Ha erre jártok érdemes szemügyre venni , és nyomni akár egy szelfit az olimpiai karikák alatt. 😀

Elhagyva a stadiont, a  Partnach folyó mentén haladva kb 20 perc sétával megérkeztünk a túránk kiindulási pontjához a Partnachklamm – szoroshoz.

Két opció közül tudtok választani. Ha nem szeretnétek átmenni a szoroson ( pl.: ha spórolni szeretnétek néhány eurot), akkor még a bejárat előtt el tudtok menni az „ Eserne Brücke” túraútvonalat választva a szoros fölé, Graseck és a Kasierschmarn-Alm ( hm, igen császármorzsa –Alm ) felé haladva. A másik opció pedig, ha a Partnachklammon keresztül vezető úton haladtok végig, ami belépős ( 6 euró ) ugyan, de mindenképpen megéri áthaladni a vadregényes szurdokon.  A Partnach folyó vad zubogása mellett sétálva, és a 80 m–es függőleges mohás sziklafalak között átszűrődő fényjátékok, igazán maradandó élményt nyújthatnak. 😉  A nyári időszakban már reggel 6-órától nyitva van a klamm bejárata, így egy korai kezdéssel, és egy jó kondival egy nap alatt is teljesíthető a Zugspitze túra.

Nálunk most az idő nem volt mérvadó, nem akartunk sietni, csak élvezni a természetet és kitörni kicsit a mókuskerékből. De bennünk volt a bizonyítási vágy is, hogy megcsináljuk ezt a kemény túrát és fent leszünk a fritzek legmagasabb csúcsán!

Miután kijöttünk a szorosból, magunkhoz vettünk némi elemózsiát, hogy legyen elég energiánk az első nagyobb szakaszhoz (12km), ami a Reintalangerhütte-hez vezetett. A túrajelző táblán pontosan még 10 óra szerepelt a táv megtételéhez, szóval még nagyon az elején jártunk! 😀

Az útvonal a Partnach folyó mellett vezetett, először egy erdei ösvényen haladtunk végig, majd ezt követően a Reintal völgyébe érkeztünk meg.

Ha szeretnétek egy kisebb szünetet, ezt a Bockhütte-nél ( 1051 m ), akár meg is tehetitek. Mi ezt kihagytuk, és inkább haladtunk tovább, a türkizkék folyó mentén a több száz méteres hegyeket vizslatva.

Majd lassan elértük a Reintalangerhütte-t is, ami már 1369m-en helyezkedik el. Itt beiktattunk magunknak egy nagyobb pihenőt. Igaz az eddig megtett 700 m-es szintkülönbséghez képest nem voltak durva emelkedők, de azért már éreztük a 13 km-es távot , ami a lábunkban volt. Így  jól esett megpihenni, és egy hideg sört legurítani az első nagyobb etapp után.

Tipp: A hüttébe, amúgy meg is tudtok szállni egy éjszakára, ahol előre kell foglalni, valamint hálózsákról és „hüttepapucsról” magatoknak kell gondoskodni. Az árak 29 euro/fő/éjszakától kezdődnek, attól függően, hogy milyen kényelemre vágytok.

A tervünk szerint még 400 m szintkülönbséget akartunk teljesíteni a nap végéig, így folytattunk a túránkat a Reintal völgyében a hegyek felé. A távolban már láttuk a hegygerincet és a célunkat a Zugspitze csúcsát, ami még igazán távolinak tűnt ( és az is volt… ) 😀

Egy húzosabb szakasz után felkapaszkodtunk 1768 méterig, ahol találtunk is egy védettebb, igaz kicsit lejtősebb részt, ahol sátrat tudtunk bontani. Ekkora már igazán le is merültek belőlünk az aksik, és már csak azt vártuk hogy a hagymásbab elkészülte után ledőlhessünk, és kipihenjük az első napot. Kicsit félve húztuk be a sátrunkat, mert a közeledő szürke felhőréteg egy kis mennydörgés kíséretében nem volt túl bizalomgerjesztő. Szerencsére eső nélkül megúsztuk az éjszakát. Nem mondom, hogy kipihenve keltem fel reggel 7-kor, egy-két gyökér és a nem igazán sík talaj, az egyik legrosszabb sátrazós éjszakámat eredményezte. Azonban a csodálatos napfelkelte látványa hegyek vonulataival, és az hogy ma elérjük az 2962 métert új erőt öntött belém. 😊

Fontos! Ha a vadkempingezést választod, figyelj oda, hogy semmi kárt ne tegyél a természetbe ahol felvered a sátradat. Egy eldugottabb, védettebb helyet keres, kerüld az erdőket, és a természetvédelmi parkokat. Sajnos Európában csak kevés országban engedélyezett a vadkempingezés, pedig az embernek nagy szabadságérzetet ad az, hogy elszakad a külvilág zajától, és átéli az igazi természet nyugalmát.

Reggel nyolc óra körül már szedtük is a sátorfánkat, hogy elérjük az első állomást a Knorr Hüttét (porleves nem volt 😀 ), ami már 2051m magasságban van. Hát az odavezető út, ami meredek és aprókavicsos részen haladt végig, kicsit megterhelő volt kora reggel, de ennek ellenére elég gyorsan teljesítettük. A hütténél feltöltöttük a kulacsokat, egy két müzliszeletet bedobtunk az arcunkba, majd irány a Zugspitzplatt, vagyis a gleccser felé haladtunk tovább. Ami még ránk várt kb 4km es táv és majdnem 1000 m szintkülönbség.

Tipp: Ha két naposra tervezitek a túrát és nem sátrazni akartok, mindenképp előre foglaljatok valamelyik hüttében szállást. Én a Knorr-t ajánlom ( 29-38 euro/éj) , onnan egy húzosabb szakasz után kb 3-4 óra alatt a csúcson vagytok és marad elég sok időtök a Zugspitze-n körülnézni és megpihenni.

Itt fent már kb. semmi növényzettel nem találkoztunk, de azért a fent lévő több tucat gyapjas bárányka, hát nem tudom… valamit biztos találtak a kövek között, ha csak nem a kavicsokat rágcsálták. 😀

A találkozásunkat a barikkal és sok egyéb mást megnézheted az Xtravellers Youtube csatornáján a Zugspitze két napos túra videót.

Zugspitzplatt

A 2000 m felett, az égnek meredező kopár hegycsúcsok és kavicssivatag látványa, egyben zord, de mégis megnyugtató látványt nyújtott. Csak élveztük a fent lévő csendet, és táj egyedülálló szépségét.

A gleccser már olvadozóban volt így augusztus elején, csak néhány hófolton mentünk keresztül, hogy elérjük az utolsó megerőltető szakaszt, ami felvezetett minket a végső célunkig, Németország legmagasabb csúcsáig. A Sonnalpin Gletscherbahnhof-on, ( 2576 m ), megpillantva feltűnt egy felvonóállomás a horiztonton, de nem estünk kísértésbe és neki vágtunk a maradék 400 m-nek. 😀

Hát nem volt egy leányálom, főleg a néhány kilós hátizsákunkkal… Itt egy igazán kaptatós szakaszra kell számítani, ami az első pár száz méteren apró murvakavicsos.  Párszor mi is vissza-vissza csúsztunk, ahogyan próbáltunk felkúszni a sziklás, kötélpályás szakaszig, ahol már éreztük, hogy közeledünk a végcélunk felé és egyből lelkesebbek is lettünk!

Amikor megpillantottuk az állomást és a hozzá tartozó lépcsőfokokat, nagy megkönnyebbülés fogott el minket, mondjuk akkor még nem sejtettük, hogy szandálos turisták hadával kell megküzdenünk, hogy teljesen felérjünk a tényleges csúcsra, ami egy külön kis sziklán található. A csúcstámadás pár létrás etapp és szandis turista után, végül sikerült, és elértük a Zugspitze-t 2962 méterével, ahol elfogott minket az … „Ezaz megcsináltuk!…” érzés, ami teljesen helyén volt! 😊

Plusz néhány infó:

  • a németországi Alpsitze (2628m) csúcsról  egy via ferrata-s túraútvonalon el tudjátok érni a Zugspitze-t. A menetidő 5-6 óra, és némi tapasztalat is elkél hozzá.
  • A Zugspitze egyik fele Ausztriához tartozik, Ehrwald-ból indul a felvonó a csúcsra ( 48 euro ). A jegyben benne van a Zugspitze múzeum, a Bahnorama kilátó, valamint a SchneeKristall-Welt belépő is.
  • Németországi részről kettő lehetőségetek is van, ha nem a túrázást választjátok. Az egyik az Grainau-ból induló kötélpályás felvonó 1945m szintkülönbséget (ezzel világrekordot felállítva) maga után hagyva éri el Németország tetejét. A padló üvegezett, így a talpunk alatt érezhetjük az Eibsee-tavat, valamint csodás kilátást az Alpokra. (menetidő:10perc)
  • A másik megoldás, a garmisch-i vasutállomásról induló Zugspitzbahn, ami egy fogaskerekű gleccser vasút. A hegy gyomrán keresztül közlekedik, egészen 2576m-ig a Sonnalpin állomásig , ezután át kell szállni, a kis felvonóra, hogy elérjétek a Zugspitze-t. (menetidő: 70perc)               Jegyár: 59,50 euro

   Mi lefele menet a győzelmi sör elfogysztása után csak ezt a verziót tudtuk választani, mivel a kötélpályás felvonó akkor még készülőben volt sajnos, de így is menő volt egy gleccservasúton utazni, át a Zugspitze gyomrán keresztül.

Nyomj egy LIKE-ot vagy Oszt meg a Facebook-on

Csatlakozz az Xtravellers Közösséghez!

Eszköz 35
youtube
insta

Copyrights © 2020 Nagy Csaba // Minden Jog Fenntartva //

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

facebook Megosztás
error

Nyomj egy LIKE-ot vagy Oszt meg a Facebook-on